Járványok, éhínségek, aszályos időszakok, háborúk és másfajta katasztrófák mindig is sújtották az emberiséget. A 2020-as pandémia idején különösen aktuálisnak tűnik ezek számba vétele és rekonstruálási kísérlete.
Annak vizsgálata pedig talán még izgalmasabb, hogy az elszenvedők hogyan reagáltak: miképpen értelmezték a kríziseket a kortársak (és az őket követő generációk). A fertőzések és más, kiterjedt csapások esetén a korábbi évszázadokban is egyrészt az esetleges okokkal foglalkoztak, másrészt (preventív vagy utólagos) megoldásokkal álltak elő: gyakorlati szempontból és annál elvontabb (politikai, illetve vallási) regiszterben. Bár ezek manapság sem mindig választhatóak szét egyértelműen, a kora újkorban még inkább átfedésben voltak egymással a teoretikus-transzcendens jellegű (mai megközelítésben: lelki, vallási, filozófiai, szociálpszichológiai stb. szempontból értelmezhető) magyarázatok, illetve a praktikus (egészségügyi-higiénés, rendészeti-katonai, logisztikai stb.) intézkedések.
Mindennek értelmezésével – a jelenre vonatkozóan vagy történeti szempontból – többen foglalkoztak és foglalkoznak ma is. Különféle részvizsgálatok történtek társadalomtörténeti és szociológiai, néprajzi és történeti etnográfiai, teológiai és egyháztörténeti, valamint kulturális és művelődéstörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti megközelítésből. E blogon az eddigi kutatási tapasztalatainkra, eredményeinkre támaszkodva, egy formálódó projekt keretében szólunk egyrészt történeti kérdésekről, másrészt pedig a jelenlegi járványhelyzetben érzékelhető problémákat elemzünk.[1]
A keretet jelentő kutatási programot a harmadik blogbejegyzésben mutatjuk be, most röviden csupán a következőt jelezzük.
E feltárás azzal a – főképpen a kora újkori Európában, majd az Újvilágban is elterjedt – hagyománnyal foglalkozik, melynek szellemében a világi vagy egyházi hatalom képviselői bizonyos kritikus időszakok (járványok, háborúk, természeti csapások) idején, örömteli eseményekkor (az előbbiek elmúltával, bő termés, győzelem, trónra lépés), valamint ezekre emlékezésképpen könyörgést, bűnbánatot, böjtöt, ill. hálaadást rendeltek el.
Ezek a bibliai és antik gyökerekkel rendelkező, rendkívüli liturgiai alkalmak már a középkorban megjelentek. A 16. században (főképp az oszmánok elleni küzdelemhez kapcsolódóan) a lutheri és a kálvini reformáció, illetve a katolicizmus is újraértelmezte, és elterjedt a legtöbb európai ország és egyház gyakorlatában. Időnként nem az egész országra, hanem csak egy szűkebb régióra (megye, püspökség, város), vagy csak egy-egy felekezetre terjedtek ki, máskor pedig túlnyúltak a határokon, s érvényesek voltak több országban, az egész (nyugati, illetve keleti) katolicizmusban, vagy egyszerre több protestáns testvéregyházban. E rendkívüli liturgiai alkalmak legprecízebben működő rendjét Angliában alakították ki, és a modern kutatás is elsősorban itt (a University of Durham kutatócsoportjának irányításával) vált szisztematikussá az utóbbi években.[2]
A durhami katedrális
[1] A kutatás kereteit a Magyar Emlékezethelyek Kutatócsoport (Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet) biztosítja. Ennek korábbi OTKA-projektje: A nemzeti és vallási emlékezet helyei a kora újkori és újkori Magyarországon (K112335). Egy további, jelenleg még körvonalazódó, egyéni pályázat: Az uralkodói kegyességgyakorlástól az országos könyörgésekig (Politika és vallás a 17. századi Erdélyi Fejedelemség krízisei idején – a nemzetközi kutatás kontextusában).
[2] Lásd National Prayers: Special Worship since the Reformation, ed. Philip Williamson, Stephen Taylor, Alasdair Raffe and Natalie Mears, vol 1–3., Woodbridge, The Boydell Press, 2013–2018. E brit projektet korábban bemutattuk, illetve (más mintákat is figyelembe véve) a nemzetközi kutatások adaptálási lehetőségével foglalkoztunk több tanulmányban, ezek közül lásd: Az imádság mint feldolgozás: Politikai krízisek és természeti csapások a kora újkortól a 20. századig, Studia Litteraria, 2011/3–4, 52–77, https://ojs.lib.unideb.hu/studia/article/view/3988; Kora újkori „nemzeti” imádságok nemzetközi összefüggésben: országos könyörgés és közösségi bűnbánat Bethlen Gábor idején = Régi magyar imakönyvek és imák, szerk. Bogár Judit, Piliscsaba, PPKE, 2012, 71–90, https://btk.ppke.hu/uploads/articles/19896/file/regi_magyar_imakonyvek_es_imadsagok.pdf; Országos könyörgés, nemzeti böjt és keresztes háború 1849 nyarán = „Szirt a habok közt”: Tanulmányok Imre László 70. születésnapjára, szerk. Bényei Péter, Gönczy Monika, S. Varga Pál, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2014, 302–319. https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/205740/Imre_Laszlo_beliv.pdf?sequence=1
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.