Református karanténúrvacsora (virtuális?) közösségben

AZ EVANGÉLIKUSOK ÉS A PRESBITERIÁNUSOK SZERINT:

NEM LEHET ONLINE ÚRVACSORÁZNI

A karanténúrvacsora kérdésére adott református válaszok bemutatását követően (melyről a II. részben írtam) érdemes más protestáns felekezetekhez tartozók véleményét is számba venni. Így ugyanis láthatóvá válik, hogy sok esetben hasonlóak ezek az online úrvacsorát elvető református lelkészek érveléséhez.

Evangélikus álláspont

A Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsa 2020. április 3-án pásztorlevelet írt az egyház tagjaihoz. Ebben jelezték, hogy nem támogatják az úrvacsoravételt az otthoni, online istentisztelet keretében.[1] Egyetlen – a fent bemutatott református belső kritikákból ismert – érvvel támasztják ezt alá: „egyházjogilag nem tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy házaknál nem ordinált lelkész úrvacsorát osszon”. Megjegyzésükből úgy tűnik, hogy néhányan „szerettek volna ebbe az irányba elmozdulni”, tőlük viszont „türelmet és megértést kérünk, de ezen a módon is óvjuk egyházunk egységét”.[2] Szólnak az emiatti hiányérzetről, „a szentségre való szomjazás és éhezés időszakáról”, amelyet a lelki felkészülésre lehet fordítani.

Azért érdemes a pásztorlevélen kívül figyelembe venni Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata lelkészi elnökének érvelését is, mert éppen ő kezdeményezte, hogy egyházuk 2020-at nevezze ki az úrvacsora évének, párbeszédben a katolikus Eucharisztia ünnepi esztendejével, s ő is irányítja az egyházi programok lebonyolítását. Hafenscher gondolatmenete egy nagycsütörtökön készült rádiós beszélgetésben hangzott el, amelyet egy ehhez kapcsolódó olvasói kérdésre született írásos bejegyzésben egészített ki. Ő is úgy fogalmaz, hogy azért utasítandó el az online úrvacsora, mert így egyrészt nem valósul meg a gyülekezeti közösség, másrészt sérül a felhatalmazott lelkészek kizárólagos úrvacsoráztatási joga.

Amiképpen a református egyház Elnökségi Tanácsának Ajánlása, úgy Hafenscher is érinti magyarázatában az ApCsel 2,46-ot („házanként megtörték a kenyeret”). Ám a református egyházvezetés szövegétől eltérően ő úgy érvel, hogy „az apostolok szétosztották a feladatokat”, és az egyes „házaknál” „nem mindenki csinált mindent”. Prédikálással – és a szintén ige-szolgálatként értelmezett – úrvacsora osztással „azokat bízták meg a gyülekezetből, akit alaposan megvizsgáltak”. „S mivel számoltak az önjelölt prédikátorokkal (nem egyszer tévtanítókkal), a jó rendben rögzítették, hogy kinek mi a feladata. Nem küldték haza a gyülekezetet, hogy otthon mindenki önkiszolgáló alapon úrvacsorázzon, hanem együtt a gyülekezet közösségében.”[3]

Nincs lehetőség arra, hogy áttekintsük az idézett bibliai szövegrész értelmezési hagyományát, annyit azonban  érdemes jelezni, hogy az ApCsel-ben nem található egyértelmű utalás arra vonatkozóan, hogy a kenyér megtörése pontosan mit is jelent e szövegkörnyezetben, illetve kik végezhették (és kik nem). És bár az egyháztörténet néhány időszakában valóban nem csupán lelkészek végeztek úrvacsoraosztást, a 2,46 bővebb kontextusa, illetve a Szentírás-magyarázó tradíció jóval gyakrabban teszi le a voksát a beiktatott lelkészeknek kizárólagosan fenntartott szentség-kiszolgáltatás mellett. Nemcsak a katolikus és az evangélikus, hanem a református hitvallások, bibliakommentárok, egyházfegyelmi témájú szövegek döntő többsége is ebbe az irányba húz.

Úgy tűnik, hogy Hafenscher a mostani helyzet egészét nem tartja a szabályokat felülíró extrém szituációnak. Azt mondja ugyanis, hogy a jelenlegi, járványos időkben is (tehát azon belül) adódhat olyan vészhelyzet, amikor a lelkésznek például haldoklóhoz kell kimennie úrvacsorát adni. Ám szerinte a gyülekezet közösségének e szentségtől egyelőre meg kell tartóztatnia magát. Más evangélikus lelkészekhez hasonlóan ő is felveti, hogy a mostani helyzetben a közösségnek még húsvétkor is úrvacsora-böjtöt kell tartania, de megfogalmazza vágyódását a communio – reménye szerint nemsokára – eljövendő lehetőségére.

Presbiteriánus álláspont

Az Evangelikál Csoport Egyesület honlapján Bagoly Gyula, a Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház lelkésze vitába szállt Szabó László, a Magyar Református Egyház lelkipásztorának – ugyancsak az evangelikál honlapon közölt – állásfoglalásával, mely támogathatónak tartotta az online úrvacsorát.[4] Szabóval szemben Bagoly egyrészt a Krisztussal és a testvérekkel való igazi egységet hiányolja, valamint nem tartja lehetségesnek a közösség megvalósítását a digitális médiumokon keresztül. Másrészt az úrvacsora kiosztását szerinte kizárólag a felszentelt lelkészek végezhetik. Véleményét először szentírási igékkel igyekszik alátámasztani. A példaként hozott lokusokat (közte az ApCsel 2,46 is) Bagoly úgy értelmezi, hogy az őskeresztyének házi istentiszteletei inkább nyilvános, mint családi események voltak. A cikk érvelése azonban meglehetősen fésületlen marad, és a szerző azzal a meglepő felelősség-áthárítással próbálja enyhíteni az érzékelhető hermeneutikai zavart, hogy „a bizonyítás terhe azokon van (világos igék által), akik a családfők ilyen irányú tevékenységet (úrvacsoraosztás) fenntartják”.

Úgy tűnik tehát, hogy „világos” igéket Bagolynak sem könnyű hoznia. Pontosabban: az értelmezési hagyományból úgy látszik, hogy nagyjából ugyanazokat a szentírási szöveghelyeket mindkét álláspont alátámasztására szokták (mert lehetséges) alkalmazni. Bagoly is „világos” érvet csak hitvallásból tud idézni: a presbiteriánusok körében fontos alapnak tekintett Westminsteri nagykátéból, illetve a Westminsteri hitvallásból. Azokat a passzusokat, amelyek szerint Krisztus kizárólag „az Igéjének szolgáit nevezte ki” a sákramentum kiosztására. Ezekre támaszkodva Bagoly erőteljesen hangsúlyozza az egyházfegyelem kérdését, s ebben a „lelkészek őrállói felelősségét”, hogy „hitetlenek tömegei ne úrvacsorázzanak”.[5]

Szabó Péter András, szintén presbiteriánus lelkész, Bagoly álláspontját alátámasztó cikkében további, 16–17. századi hitvallásos iratok idézésével (Ursinus, Kálvin, Turretin, illetve a Synopsis Purioris Theologiae) egészítette ki kollégája érveit arra vonatkozóan, hogy kizárólag beiktatott lelkészek szolgáltathatják ki az úrvacsorát. Viszont a honlapon utólagosan közzétett kiegészítésében megengedően nyilatkozott arról, hogy az érvként hozott idézeteket – minden esetben, így az ő írásában is – többféleképpen lehet értelmezni.[6]

ÖSSZEGZÉS

Az online úrvacsorázással szemben állást foglaló néhány protestáns (református, evangélikus, presbiteriánus) gondolatmenetet számba véve szembetűnőek a hasonlóságok. Arra lehet tehát következtetni, hogy az úrvacsora dogmatikai különbségei nem pontosan esnek egybe a felekezeti határokkal. De még inkább arra, hogy úgy tűnik: az úrvacsora-felfogást tekintve elsősorban nem dogmatikai jellegűek az érvek, nem Krisztus valóságos jelenlétének problémája kapcsán merülnek fel az egyes protestáns felekezetek közötti különbségek. A sokszor hasonló szentírási vagy hitvallási iratok passzusaiból kiinduló, de egymásétól különböző szöveginterpretációk (bár legtöbbször nem érvelnek elég alaposan) inkább hermeneutikai differenciákat mutatnak.

Ezek mögött, persze, az evangélikus–református különbség esetében állhatnak nyilvánvaló dogmatikai, illetve ekkleziológiai eltérések; a belső református, illetve a református–presbiteriánus szembenállás esetében pedig részint gyakorlati teológiai, részint kegyességgyakorlási, részint egyházpolitikai különbségek, sőt, akár személyes ellentétek is.

Úgy tűnik viszont, hogy a legtöbb esetben ott húzódik a határ, hogy az egyes protestáns teológusok (tartozzanak bármilyen felekezethez vagy kegyességi irányzathoz) legalább a jelen helyzetben képesek-e engedni valamennyit az ordinált lelkészeknek fenntartott úrvacsoraosztó szerep kizárólagosságából.

Másodsorban ott, hogy mennyire extrémként ítélik meg a jelenlegi járványhelyzetet: azaz alkalmazhatónak látják-e vagy éppen nem tartják indokoltnak a korábbi (de a mostanitól eltérő), egyéni, illetve közösségi „szükséghelyzetekre” vonatkozó regulákat.

Harmadsorban pedig ott, hogy miképpen vélekednek az úrvacsorai közösség valóságosságának / virtualitásának jellegéről. Egy olyan szituációban, amikor a lelkészeknek már nemcsak Krisztus úrvacsorai jelenlétének / jelen nem létének (régi) kérdésével, hanem a gyülekezeti tagok nem-az-úraszatala-körül-hanem-máshol-létének (új) problémájával is meg kell birkózniuk.

A reformáció korabeli hitvitákkal foglalkozó irodalom- és művelődéstörténészként rendkívül izgalmas látni, hogy nemcsak a 16–18. században, hanem a jelenben is milyen alapvető meggyőződéseket lehet elfedni, akár tudattalanul is: azonos pontból kiinduló, de egészen eltérő irányba futó szövegmagyarázatokkal.

Azért nem érdemes halogatni a közös töprengést, mert a karanténúrvacsora kérdésének alapos végiggondolása már a jelenlegi, bizonytalan helyzetben is segíthet abban, hogy világosabbá váljanak a korábban talán nem mindig kontúrosan látszó álláspontok, s akár ezek közeledjenek egymáshoz. A higgadt beszélgetés ugyanis terapikus lehet, s hozzájárulhat a református egyházon belüli (és a felekezetek közötti) feszültségek oldásához. Hiszen úgy tűnik, hogy a helyzetre adott többféle válasz is legitimálható a Szentírás és a hitvallási iratok alapján – még ha nem is könnyű mindig következetesen érvelni a saját álláspontunk mellett.

Éppen ezért: zárásképpen a saját, paradox véleményem

1.) Amennyire laikusként meg tudom ítélni a dogmatikai kérdéseket, úgy vélem, a református úrvacsora-tanból elvileg levezethető, hogy a szentséggel – kényszerűségből, karantén idején – virtuális közösségben, lelkész tényleges jelenléte nélkül is élhessünk.

2.) Viszont: a Szentírás vonatkozó részeit, illetve a református hitvallási és más (helvét irányú) reformátori munkák értelmezési hagyományát ismerve, hermeneutikai szempontból, jóval nehezebbnek – bár talán nem lehetetlennek – látom arra következtetni a vonatkozó szövegekből és kontextusukból, hogy az online úrvacsora alkalmával a nem-lelkészek is kiszolgáltathatnák a szentséget, valamint az élő közvetítés során (pláne felvételről nézve) megfelelő közösség teremtődhetne.

3.) Mindazonáltal: a gyakorlatban, azaz a jelenlegi, legalábbis sajátságos körülmények között (és kihasználva a kanonikus szövegek és bibliakommentárok mégiscsak létező kiskapuit, valamint engedve a húsvéti istentisztelethez kötődő rituális (meg)szokásnak) nekem és a családunknak mégiscsak kevesebb lelki feszültséggel járt ilyen módon úrvacsorázni, mintha megtartóztattuk volna magunkat ettől.

S bízom abban, hogy ha esetleg mégsem cselekedtünk helyesen, akkor Isten – kegyelme és szeretete okán – túllép e tévedésünkön (is).

Jegyzetek

[1] https://www.evangelikus.hu/szivunk-templomma-legyenpuspoki-pasztorlevel-2020-viragvasarnap

[2] A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Vezetőségi Tanácsa, illetve a Liturgiai Bizottsága 2020. március végén útmutatást adott ki az otthoni áhítat keretében történő házi úrvacsorázáshoz (https://evangelikus.ro/egyutt-az-uton-utmutatas-a-hazi-urvacsorahoz/). Aztán viszont Adorjáni Dezső Zoltán püspök húsvéti pásztorlevelében ez állt: „Miközben nagycsütörtökön hálát adunk az úrvacsora szentségéért, a járvány miatt le kell mondanunk a minket hitünkben erősítő úrvacsora táplálékáról, és talán még a hagyományos nagycsaládos étkezésekre sem keríthetünk sort.” (https://evangelikus.ro/nezzunk-fel-jezusra-husveti-pasztorlevel/) A kárpát-medencei evangélikus teológusok karanténúrvacsorára vonatkozó véleményének alakulására, illetve a belső vitákra jelenleg kevéssé van rálátásom, a kérdéssel azonban érdemes lenne alaposabban foglalkozni.

[3] Úrvacsora járvány idején – Antal Bálint beszélget Hafenscher Károllyal (közzététel: 2020. április 9.) https://www.youtube.com/watch?v=ZoKfwIYPitQ

[4] Szabó László, Gondolatok az online/házi úrvacsoráról (közzététel: 2020. április 7.) http://www.evangelikalcsoport.hu/2020/04/07/szabo-laszlo-gondolatok-az-online-hazi-urvacsorarol/

[5] Bagoly Gyula, Az online/házi úrvacsora kritikája – reakció Szabó László református lelkész írására (közzététel: 2020. április 11.) http://www.evangelikalcsoport.hu/2020/04/11/bagoly-gyula-az-online-hazi-urvacsora-kritikaja-reakcio-szabo-laszlo-reformatus-lelkesz-irasara/

[6] Szabó Péter András, Történelmi teológiai háttér az (online) úrvacsora kérdéséhez (közzététel: 2020. április 12., kiegészítés: április 15.) http://www.evangelikalcsoport.hu/2020/04/12/tortenelmi-teologiai-hatter-az-online-urvacsora-kerdesehez/ Szabó kiegészítő megjegyzése: „a kiragadott idézeteket mindig többféleképpen lehet értelmezni. Ez nyilván igaz a jelen cikk idézeteire is. Minden olvasót bátorítok, hogy a következtetést ne csupán a lenti idézetek alapján hozza meg (még ha azok reménység szerint segítenek is), hanem próbálja a szövegkörnyezet és a gondolatmenet összefüggéseiben vizsgálni a kérdést.”