Református karanténúrvacsora (virtuális?) közösségben

LEHET-E REFORMÁTUSKÉNT ÚRVACSORÁZNI A KARANTÉNBAN?

1.) A hivatalos álláspont: Igen

Valóságos közösség létesül

Bár könnyen belátható okok miatt a 16. századi reformátoroknak nem jutott eszébe, hogy online úrvacsorai liturgiáról értekezzenek, vannak, akik a helvét irányú szövegekből is kikövetkeztethetőnek látják e lehetőség elfogadását. Kálvint idézte érvként Bogárdi Szabó István püspök, a Magyar Református Egyház zsinati elnöke, amikor először szólt a kérdésről március 27-én közzétett írásában,[1] illetve ez olvasható a Zsinat Elnökségi Tanácsának március 30-i ajánlásában.[2] Egyéb passzusok mellett mindkét szöveg éppen azt az ismert részt hivatkozza az Institutioból, amely a mennybéli Krisztus, valamint a szent jegyeket magához vevő földi ember közötti viszonyra vonatkozik: „Ha pedig hihetetlennek tűnik, hogy Krisztus ekkora távolságból adja nekünk eledelül testét, emlékezzünk csak rá, hogy a Szentlélek titkos ereje mennyire felülmúlja minden érzékünket […] a Lélek valósággal egyesíti, amit a távolság elválaszt.” (Inst., 4.17.10).[3]

Kálvin Institutio Christiane Religionis című munkája magyarul, Szenci Molnár Albert fordításában: Az keresztyéni religiora és igaz hitre való tanítás..., Hanau, Aubry–Schleich, 1624 (RMNy 1308).

A kép forrása: A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára, Elektronikus Könyvtár, http://digit.drk.hu/?m=lib&book=7&p=4

Ám sem Bogárdi Szabó cikke, sem az Ajánlás nem pontosítja, miképpen vélik applikálhatónak jelen helyzetre Kálvin gondolatát. Az alkalmazáshoz csupán némi támpontot adhat a püspök úr írásának az idézetet bevezető megjegyzése („mielőtt a valóság és a virtualitás vitája kitörne a jel és a jelzett dolog, az ige és ígéret, a sákramentumi reprezentáció és egyebek kapcsán, ajánlom Kálvin mondásait”), valamint az Ajánlás bízatása („Kálvin szavai pedig a Szentlélek erejére emlékeztetnek”). E megjegyzések alapján talán nem tévedünk, ha úgy véljük, hogy mindkét szöveg a következőt sugallja.

A járványhelyzet kontextusában az Institutio idézett fordulata („a Lélek valósággal egyesíti, amit a távolság elválaszt”) nem csupán a mennybéli Krisztus és az úrvacsorázó templomi közösségre vonatkozhat, hanem, metonimikusan, a karanténokba kényszerült gyülekezeti tagok egységére is érthető. Eszerint tehát az online sákramentumvétel során is létesülhet valódi communio: Krisztussal és egymással.[4]

Házi istentisztelet: a nem-lelkészek is

Bogárdi Szabó cikke, majd az Elnökségi Tanács Ajánlása az úrvacsora vételére a házi istentisztelet keretét javasolta a híveknek, olyan liturgiai mintát is adva a lelkészek számára, amelyet megvalósítva, online közvetítés esetén, követhetnek gyülekezetük tagjai. Ehhez a II. Helvét Hitvallásból idéz: „Minthogy Isten a sákramentumok szerzője, ő mindig munkálkodik az egyházban, ha ott helyesen gyakorolják a sákramentumokat, ezért a hívők, amikor az egyházi szolgáktól átveszik a sákramentumokat, tudják meg, hogy Isten munkál a maga rendelésében. […] Ezért a sákramentumok kiszolgáltatásakor a hívők világosan különbséget is tesznek az Úr és az ő szolgája között, vallván, hogy a sákramentumokban a dolgot maga az Úr adja, a jelképeket pedig az Úr szolgái.”[5]

A házi úrvacsorázásra felhatalmazó egyházvezetői Ajánlás összefüggésében az idézet – ha nem is ez a szándéka – ebben a formában némiképpen megtévesztheti az olvasót. Ugyanis „az egyházi szolgáktól átveszik a sákramentumokat” kifejezés akár úgy is érthető, mintha a „hívők”, a jelenlegi kényszerhelyzetben, a szentség kiszolgáltatását vennék át az „egyházi szolgáktól”.

A hitvallásban, persze, nem erről van szó, hanem arról, hogy magukat a szent jegyeket adják a hívek kezébe az egyházi szolgák.

Pedig e jelentést akár annak az egyetlen mondatnak az első fele is egyértelművé tehetné, amit viszont az Ajánlás (a fenti idézetben is három ponttal jelölve) kihagyott az idézetből: „Ezért a sákramentumokat épp úgy veszik [mármint a hívők], mintha magának az Istennek a kezéből vennék”.[6]

A mai járványhelyzet: szükséghelyzet

A református egyházvezetés arra hivatkozva tette lehetővé a nem lelkészek számára is e sajátos otthoni úrvacsoráz(tat)ást, hogy a „súlyos betegség, kijárási tilalom, járvány, háború” sorához hasonló „szükséghelyzetként” értelmezi a jelenlegi állapotot. Ehhez, érvként, a Geleji Katona István által összeállított, 1649-ben megjelent kánonok ágyhoz kötött betegekre vonatkozó, 61. rendelkezését hivatkozza, azt látva alkalmazhatónak.

Az úrvacsorát „súlyos betegektől, vagyis azoktól, akik otthonukban ágyhoz vannak kötve és hitükben gyengék, sürgető kérésükre, a szent közösséget semmiképpen sem szabad megtagadni; továbbá ne csak a betegnek szolgáltassák ki, hanem annak a kisebb gyülekezetnek is, amely erre a sürgető alkalomra a háziakból [...] összegyűl.”

Ennyit idéz Gelejitől az Elnökségi Tanács Ajánlásának szövege, ám a kiragadott hivatkozás e formában még megtévesztőbb, mint a II. Helvét Hitvallás fent bemutatott citálási módja. Az Ajánlás ugyanis kihagyja, hogy a kánonok szerint kik végezhetik az úrvacsora osztását a beteg házánál. Pedig ez a témakört bevezető 59. kánonból világosan következik: „Az Úrvacsora kiszolgáltatásának is törvényszerűen kell teljesíttetni, egyedül az Isten beszédének – egyházunk nyilvános bizonyítványával kibocsátott – sáfárai által”.

A Geleji-kánonok úrvacsorára vonatkozó egyetlen további rendelkezésében (60–64.) sem merül fel, hogy az ordinált lelkipásztorokon kívül bárki oszthatna úrvacsorát.[7] Ám ezt a kontextust nemcsak elleplezi az Ajánlás, hanem éppen az ellenkező értelmezésre nyit lehetőséget. Ugyanis az idézett, 61. kánont az alábbi két mondattal vezeti be: „Kérjük, házi istentiszteleti közösségükben a javasolt liturgiai rendben vegyék az úrvacsorai jegyeket is. Erre felhatalmaznak minket hitvallási irataink is.”[8] Ha egy-két adatról tudunk is a református egyház kora újkori történetében arra, hogy lelkészhiány esetén diakónus, esetleg egyszerű gyülekezeti tag szolgáltatta ki súlyos betegnek az úrvacsorát (az Ajánlásban a bizonyítás során ez precedens jellegű érvként szolgálhatna), viszont maguk a Geleji-kánonok bizonyosan nem „hatalmaznak fel minket” erre a gyakorlatra.

Az Ajánlás a krízishelyzet indoklására a Szentírást is legitimációként használja. Ez esetben viszont némi támpontot ad ahhoz, hogy az Elnökségi Tanács miképpen látja applikálhatónak a jelenlegi karanténhelyzetre az általuk idézett bibliai lokust: az üldözöttség miatt bezárkózásra kényszerült őskeresztyén gyakorlatot tekintik példának. „Egyházunk rendje szerint konfirmált református egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben »házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben«. (ApCsel 2,46)”

2.) Ellenvélemények: kizárólag lelkészek, valóságos közösségben

Az Elnökségi Tanács, tapintatosan, hagyott lehetőséget az úrvacsora kihagyására is a húsvéti online liturgiából, ezért közzétett egy olyan istentiszteleti rendtartási javaslatot is, amely ehhez ad mintát. A megszövegezők ugyanis számoltak azzal, hogy a gyülekezeti tagok egy része „különböző okok folytán” nem él a sákramentumokkal a közvetítés alkalmával, illetve a lelkészek között lesznek olyanok, akik nem iktatják be ezt a részt – de őket is kérték, hogy imádságukban emlékezzenek meg az úrvacsoráról.[9]

A püspök úr március 27-i cikkében elhárítani próbált vita – bár némileg más jellegű kérdésekről – így sem maradt el, pontosabban: egyes református lelkészek vagy lelkészi közösségek markáns ellenvéleményeket fogalmaztak meg. Az alábbiakban néhány, általam ismert megnyilvánulás argumentációját mutatom be röviden.

„Mi miért NEM úrvacsorázunk a vészhelyzet alatt?”

Sipos Aba Álmos, békásmegyeri református lelkész e címmel megfogalmazott véleménye (mellyel, bejelentése szerint, a presbitérium is egyetért) egy videoüzenetben hangzik el, írásos nyoma nincs, érdemes tehát rekonstruálni a legfontosabb elemeket.[10]

Sipos az online úrvacsorázást alapvetően azért látja elvetendőnek, és óvja gyülekezete tagjait attól, hogy ebbe „bárhol, bármikor bekapcsolódjanak”, mert az szerinte nem az Istentől meghatározott rend szerint zajlik, és nem tudnak teljesülni az úrvacsorai kritériumok. Egyrészt a sákramentumok kiszolgáltatását speciális egyházi szolgálatnak tartja, amelyet szerinte nem végezhet akárki, kizárólag az arra felhatalmazott lelkészek. Másrészt úgy véli, hogy az internetes közvetítés során csupán virtuális közösség jön létre, nem pedig valóságos együttlét. (Az auctoritas érvét csak áttételesen veti be: „egyházunk több száz éves biblikus rendjéről” beszél, viszont nem hivatkozik közvetlenül ide kapcsolódó szentírási vagy hitvallási iratokra.)

A betegek házi úrvacsoráztatását nem tartja megfelelő mintának a jelen helyzetben, mert az egyházi gyakorlat szerint ezt mindig a felhatalmazott lelkipásztor végezte, néhány gyülekezeti taggal kiegészülve, tehát valós (kis)közösségben – erre azonban most nincs lehetőség. Mivel a jelenlegi karanténhelyzetben sérülnének ezek az úrvacsorai kritériumok, ezért szerinte nem szabad engedményt tenni.

Sipos nem tagadja, hogy az úrvacsora hiánya miatt nagy a szomorúság, ő is érzi ezt, de a helyzet alázatos és türelmes elfogadására biztat, mert a szent jegyek vétele nélkül is meg lehet maradni a hitben. Mivel Isten tudja, hogy miért vonja meg tőlünk a valós együttlét lehetőséget, nekünk is el kell gondolkodnunk ezen. Bibliai érve is van az úrvacsorától való tartózkodásra: mintaként, előképként említi a zsidóság babiloni fogságát. Ennek során ugyan technikai lehetőség lett volna az áldozásra, mert nemcsak bárányhoz lehetett volna jutni, hanem még a papok is együtt voltak a néppel. Viszont a harmadik kritérium, a jeruzsálemi templom hiányzott. Mivel a zsidók nem akarták megsérteni az Isten akkor érvényes rendjét, hetven évig nem éltek az áldozattal. Mégis életben maradtak, és nem lett akadálya, hogy higgyenek, majd a szabadulás alkalmával hazatérjenek.

„Testvéri buzdítás”

Sipos is egyike volt annak a 38 református lelkésznek, akik aláírták azt a dokumentumot, amelyben az online úrvacsorázással szemben fogalmazták meg álláspontjukat.[11] E szöveg a Krisztus által formai szempontból is megszabott rend felborulását tartja problémának. Ennek okaként azonban nem szól az ordinált lelkészek kizárólagos szerepének kérdéséről. A szövegben csak a virtualitás problémája szerepel, amely megrontja a helyes gyakorlatot: „Hisszük, hogy ha a Jézus Krisztus által, formailag is meghatározott úrvacsorai szertartásba bármilyen módon beépítjük a virtualitást – ami alapvetően idegen az úrvacsorától – akkor ezzel megrontjuk az úrvacsora Megváltó Urunk által szabott formai rendjét, ezzel pedig megrontjuk helyes kiszolgáltatását.” Viszont a rövid írásban idézett három szentírási ige egyike sem kapcsolódik az úrvacsora előírásaihoz, illetve nem értelmezhetőek közvetlenül az álláspont alátámasztásaként.

Az aláírók szerint az „úrvacsorával való helyes élés lehetőségét” jelen helyzetben Krisztus vette el, de ezzel szent céljai vannak, s arra sarkallja a híveket, hogy újuljanak meg a kegyességgyakorlás számos területén.

A szöveget az aláírók mellett számos más lelkész is megosztotta az interneten. Több esetben úgy tűnik, hogy az adott lelkipásztor a közzététellel jelzi támogató véleményét, de tudunk olyanokról is, akik a református egyházvezetésével szembenálló saját magyarázatukat is nyilvánossá tették.

„Biblikus-e az online úrvacsora?”

Varga Róbert, a Nagykovácsi Református Gyülekezet lelkésze e kérdésre felelve szintén azt állítja, hogy az online úrvacsora azért nem a Szentírás szerint való, mert ebben a formában nem jön létre igazi gyülekezeti közösség. Érvként az 1Kor 11-et hozza, s ez alapján a valóságos összekapcsolódást hiányolja. (Az ordinált lelkészek kérdését nem említi.)

A helyzetleírása hasonlít a Siposéhoz. Ő is szól az úrvacsorai közösség hiányáról, de jelzi, hogy Isten kezéből fogadják el a bajt is. Alázatosságra buzdít, s bűnbánatra amiatt, hogy amikor lehetett, sokszor mégsem mentünk a templomba. De előre reménykedik a megerősítő Krisztusban, várva, hogy a hívek újra egymás közösségében lehessenek. A bibliai előkép e szövegben is a zsidóság hetven éves fogsága.[12]

„Az úrvacsoráról, avagy online kitörés a karanténból”

Jakab Bálint, a Szombathelyi Református Gyülekezet lelkipásztorának fenti című írása arról szól, hogy jelen helyzetben „nincs meg a Krisztussal való sakramentális közösség” valóságos feltétele. Ő azonban e megfogalmazást az előzőekhez képest jóval több – ideillő, de kevéssé magyarázott – hitvallási és szentírási szöveggel támasztja alá. (Az ordináció kérdése nála sem kerül elő.) Arra sarkall, hogy bízni kell Krisztusban, mert majd újra eljön a szent jegyekkel élés lehetősége, de addig is bűnbánatot kell gyakorolni, főképp amiatt, ha valaki korábban nem vett részt az úrvacsorai közösségben, noha tehette volna. A más véleményekkel szemben megengedőbb, mint az eddigiek, ugyanis megjegyzi, hogy tiszteletben tartja az egyházi elöljárók Ajánlását, sőt, „azoknak a híveknek, akik [az online úrvacsorától] hitük megerősödését remélik, lelkiismeretük elé nem gördítünk akadályt”.[13]

Jegyzetek

[1] Bogárdi Szabó István, „Online úrvacsora, karanténistentisztelet?”, közzététel 2020. március 27-én a Facebookon (https://www.facebook.com/bogardiszaboistvan/posts/549603682348045?__tn__=K-R) és a reformatus.hu honlapon (https://www.reformatus.hu/egyhazunk/hirek/online-urvacsora-karantenistentisztelet/), majd a Reformátusok Lapja 2020. április 5-i számának 14. oldalán. – Bogárdi Szabó írása eredetileg egy 2020. március végi disputa keretében íródott, azon belül is értelmezhető. Ld. Fazakas Sándor, Távistentiszteletek gyülekezet nélkül?; Bogárdi Szabó István, Vita arról, ami nincs?; Fazakas Sándor válasza (nyílt levél); Bogárdi Szabó István válasza (nyílt levél). Ez utóbbiból lett, minimális átalakítással, az „Online úrvacsora, karanténistentisztelet?” című írás. Összegyűjtve itt olvasható a négy szöveg: https://ttre.hu/tartalom/5144/3/keruleti/parbeszed-az-online-istentiszteletekkel-kapcsolatban

[2] Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa, Ajánlás krízishelyzetben a kommunikációs eszközökkel közvetített istentiszteletekről (Budapest, 2020. március 30.). Közzétéve http://regi.reformatus.hu/mutat/17177/ Rövidebb összefoglalója a Reformátusok Lapja 2020. április 12–19-i, összevont számának 26–27. oldalán.

[3] Vö. még Kálvin János, A genfi egyház kátéja, ford. Czeglédi Sándor, Bp., Kálvin, 1998, 70. (Egyébként mind Bogárdi Szabó cikke, mind az ajánlás tévesen jelöli meg az idézet forrását. Az előbbi a 4.11.17., az utóbbi a 4. 11. 10. részt jelzi.)

[4] Ráadásul azzal, hogy az ajánlás 1. és 3. pontja felszólítja a híveket, hogy az énekeket, imákat és hitvallást az ágendázó lelkésszel együtt mondják, s a szokásos kérdésekre válaszoljanak, úgy tűnik, mintha lehetőséget látna az interaktív úrvacsorai részvételre. Jóllehet, az „interakció” csak a percepció szintjén történhet meg: ugyanis az ajánlás nem kérte arra a református gyülekezeti tagokat, hogy kétoldalú video- vagy hangkapcsolattal igazolják aktivitásukat, esetleg „komment” formájában írják meg a válaszokat az ágendázás során feltett kérdésekre. Pláne, hogy az alkalmat sokan csak felvételről nézték vissza, s vettek így úrvacsorát (vagy személyes okok miatt, vagy mert a gyülekezetük nem is közvetítette élőben az istentiszteletet).

[5] A Második Helvét Hitvallás, ford. és jegyz. Buzogány Dezső, Bp., Kálvin, 2017, 122 (XIX. rész).

[6] Uo.

[7] Egyházi kánonok, melyeket […] egybegyűjtött […] bővített és kissé jobb rendbe szedett Geleji Katona István (1649), ford. Kiss Áron, Kecskemét, Tóth L., 1875. Elérhetőség: http://leporollak.hu/egyhtori/magyar/KA_GELEJ.HTM (A zsinat Elnökségi Tanácsának Ajánlásában idézett kánonszöveg más fordításból való.)

[8] Ajánlás, III/2. pont.

[9] Ld. Ajánlás, II. pont, a magyarázathoz III/4. pont. (Érdemes lenne számba venni, hogy az online úrvacsorát kihagyó lelkészek a gyakorlatban hogyan tettek eleget ennek a javaslatnak.)

[10] Sipos Aba Álmos, Mi miért NEM úrvacsorázunk a vészhelyzet alatt? (közzététel: 2020. április 9.) https://www.youtube.com/watch?v=u57nRiLzEtQ&feature=share

[11] Testvéri buzdítás (közzététel: 2020. április 1.) Több helyen közölve az interneten, pl. az előző jegyzetben hivatkozott video alatt: https://www.youtube.com/watch?v=u57nRiLzEtQ&feature=share

[12] Varga Róbert, Biblikus-e az online úrvacsora? (közzététel: 2020. április 1.) http://refnagykovacsi.hu/2020/04/01/biblikus-e-az-online-urvacsora/

[13] Jakab Bálint, Az úrvacsoráról, avagy online kitörés a karanténból (közzététel: 2020. április 5.) https://www.szombathelyref.hu/az-urvacsorarol-avagy-online-kitores-a-karantenbol