Rendkívüli alkalmak napi rendszerességgel
Az elhúzódó krízisek (járványok, háborúk, éhínségek) miatt tartott keresztény könyörgő napoknak a középkor, még inkább a kora újkor óta a rendszeresség az egyik legfontosabb ismérve.
Mind a katolikusok, mind a protestánsok speciális böjti napot általában hetente egyszer (jórészt szerdán) tartottak, esetleg havonta (a hó elején). Az ismétlődően mondandó imádságokat a legtöbb esetben heti 2-3 napra (szerda, péntek, vasárnap) írták elő. Az egyházi, illetve világi hatalmak országos vagy regionális érvényességgel, a pápa pedig időnként több országra vagy az egész nyugati kereszténységre kiterjedően.
Ritkább volt és inkább csak a legnehezebb időszakokban jellemző a mindennapi könyörgés és bűnbánattartás.
A mostani járvány idején világszerte számos helyen megszervezett eseti alkalmak (egyetlen konkrét dátumra előírt bűnbánati, illetve imanap) mellett különösen érdemes számba venni a ciklikusan visszatérő, főképpen a napi gyakorisággal tartott, ráadásul már hosszú hetek óta futó, máig ki nem fulladó speciális liturgiákat.
Igyekszünk folyamatosan gyűjteni az adatokat mind az egyszeri, mind a ciklikusan visszatérő alkalmakról, különösen a magyar nyelvterületről, de az egyetemes kereszténységből is. Ezeket a későbbiekben közzé is tesszük: struktúrába foglaltan, illetve a legfontosabbnak tűnőket egyenként is elemezve.
A következő posztokban azokat az – általunk ismert – napi rendszerességű alkalmakat mutatjuk be, amelyeket folyamatosan tartanak a járvány magyarországi kezdete óta.
Az alábbiakban a Nagydobronyi Református Gyülekezet napi háromszori harangozásának alkalmáról írunk, tanítványommal, Király Annával (a Debreceni Egyetem hallgatója, a kutatás résztvevője). Egy későbbi összefoglalóban pedig az Angyalföldi Szent Mihály Plébánián naponta, online is közvetített déli imádságot értelmezzük.
Király Anna – Fazakas Gergely Tamás
Nagydobronyi harangozás a járvány megszűnéséért
A nagydobronyi reformátusság
A mai Ukrajna területén található Nagydobrony Kárpátalja legnagyobb magyarlakta faluja és egyben a legnagyobb református egyházközsége. A 6000 fős település 98%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek 2015-ben, a magyar lakosság szinte egésze református felekezetű. A magyar öntudat fontos elemét képezi (itt és a mikrorégióban) a reformátusság, megkülönböztetve ezzel magát más népcsoportoktól, valamint a katolikus magyarok lakta falvak népességétől is. A település a század közepén találkozott először a protestáns tanokkal, majd az első, kálvini irányzatot követő lelkészek az 1570-es évek második felétől kezdve szolgáltak itt. A falu ezzel „tért vissza az eredeti keresztyén hitre” – ahogyan az egyházközség honlapja fogalmaz. A gyülekezeti oldal arra is emlékeztet, hogy a település átélt már járványok okozta krízishelyzeteket, hiszen 1873-ban kolera, majd 1881-ben tífusz tizedelte a falu népességét.[1]
A Nagydobronyi Református Gyülekezet a 2020-as vírushelyzetben olyan konkrét intézkedést vezetett be, amelyeket érdemes vizsgálat tárgyává tenni.
A képen a nagydobronyi református templom (A torony 1810-ből való, a templom 1911–1912-ben épült)
Forrás: https://www.facebook.com/refnagydobrony/photos/a.1210359935670879/1210359669004239/?type=3&theater
A napi háromszori harangozás
2020. március 17-én a vezető lelkész, Kolozsy András és a gondnok, Balogh János a gyülekezet hivatalos Facebook-oldalán nyilvános bejegyzésben jelentette be, hogy attól kezdve napi háromszori harangozással hívnak minden hívet imára, elcsendesedésre, bűnbánatra – mindaddig, amíg „véget nem ér ez az ínséges idő”.[2]
Ez az intézkedés több szempontból is figyelemre méltó: a rendszeressége, a kezdeményezés sajátossága, a felhívás szövege és a tényleges megvalósulása miatt is.
A harangozás reggel 9, déli 12 és este 18 órától tíz-tíz percen át tart, aktualizált, rendkívüli harangozási rendet teremtve ezzel. Eredetileg hirdetett formájában még ma is, immár közel két hónapja folytatják.
A nagydobronyi vezető lelkész kérdésünkre adott szíves tájékoztatása szerint a Beregi Református Egyházmegye esperesi körlevele irányozta elő ezt a három időpontot, csupán ajánlott jelleggel és a harangozás időtartamát sem szabva meg, a megvalósulást gyülekezeti belátásra bízták. A Nagydobronyi Egyházközség azonban az Ungi Egyházmegyéhez tartozik, tehát a dobronyiak részéről inkább önkéntes csatlakozás ez a felhíváshoz, mint az egyházi felettes kérésének engedelmeskedő, hiszen az Ungi Egyházmegye nem küldött hasonló körlevelet gyülekezeteinek. Kolozsy nem tud arról, hogy más ungi egyházközségben is szólna a harang rendkívüli gyakorlat szerint. Viszont úgy véli, hogy a beregi lelkészek közül többen tarthatják magukat esperesük ajánlásához. (Ezeket a későbbiekben igyekszünk összegyűjteni.)
A Kárpátaljai Református Egyház elnökségének minden gyülekezetükhöz szóló, szintén március 17-én íródott körlevele nem kért effajta harangozást, a szokásos vasárnapi harangozás fenntartására viszont felszólította az egyházközségeket. A levélben jelezték, hogy bár a járványhelyzet miatt nem lehet templomi alkalmat tartani (hanem kizárólag online formában, illetve a Pulzus Rádió közvetít istentiszteletet), a harangoknak azonban mindenképpen meg kell szólalniuk az adott gyülekezet istentiszteletének eredeti időpontjában. Ezúttal azonban a hangjuk másra kell hívja a gyülekezetet: családi istentiszteletre, otthoni könyörgésre és imaórára, „mintha templomban lennének”.[3] A vasárnap délelőtti, rendes harangszó funkciója tehát valamelyest megváltozott, illetve Nagydobronyban (és talán másutt is) ez egészült ki a rendkívüli, imádságra szólító harangozással.
A külső értelmező nézőpontjából elsősorban az egyházvezetői, az egyházmegyei, valamint az egyházközség lelkészének hivatalos és nyilvános megszólalásai hozzáférhetőek. Ám mivel erős református hittel él a település túlnyomó többsége, illetve a nagydobronyi egyházi alkalmak fontos közösségi eseményeknek számítanak, valószínűsíthetjük, hogy az egyén szintjén, vagyis a gyülekezeti tagokra, sőt, a legtöbb nagydobronyi lakosra is kifejti hatását a rendkívüli intézkedés. Ezt abból is feltételezhetjük, hogy a rendkívüli harangozási rendet bejelentő nyilvános Facebook-bejegyzésre 57 megerősítő komment és 134 kedvelés érkezett, illetve 156-an megosztották azt.[4] Ezek a számok pedig, tapasztalataink szerint, nem az átlagos, hanem az afeletti gyülekezeti aktivitást jelzik a közösségben. Napi háromszori, tíz percen át tartó harangszó nyomatékosan figyelmeztet és elég rendszeres ahhoz, hogy talán elérhesse a kívánt hatást, nem hagyva, hogy egyetlen napra is elfeledkezzenek a hívek az aktuális rendkívüli helyzet komolyságáról és/vagy saját szerepükről, felelősségükről.
A képen a nagydobronyi református templom belső tere
Forrás: https://www.facebook.com/refnagydobrony/photos/a.2553238914716301/2553258678047658/?type=3&theater
A közösségi bűnbánattartás hagyománya
A nagydobronyi lelkész és gondnok által jegyzett szöveg „imára, elcsendesedésre és bűnbánatra, Isten előtti megállásra” szólít „ebben a nehéz időben”. Azt írják, hogy a harang megszólalása idején „legyen egy pár percünk arra, hogy Isten felé forduljunk, és imádságban arra kérjük Őt, hogy nagy irgalmából könyörüljön meg rajtunk és tartson meg bennünket népünkkel együtt!”
Ez a kegyességi gyakorlat több évszázados hagyományhoz kapcsolódik. (Maga a rendkívüli, illetve a napi háromszori harangozás gyakorlata is messzire nyúlik, ezt egy másik írásban fogjuk értelmezni.)
Bár a felszólításban nem olvasható konkrétabb magyarázat, részletezőbb indoklás, a megfogalmazás ebben a formában is felidézi azokat a középkori, kora újkori, sőt egészen a 19–20. századig élő vallási, illetve világi szövegeket (a magyar Himnuszt is), amelyek arról tanúskodnak, hogy a keresztények közül sokan a járványokat és más csapásokat a megharagított Isten ostoraként, kollektív és egyéni büntetésként értelmezték. E felfogás azt az Ószövetség néhány prófétai könyvében és a deuteronomista iskola krónikásainál megfigyelhető teológiai szemléletet erősítette fel, sokszor abszolutizálta, amely Istent a bűnökért már a földi életben büntető, azokért bosszút állóként jelenítette meg. De egyszerre olyan Úrként is, akit még a legnagyobb csapások idején is fel lehet keresni a panasszal, mert irgalmas és szerető Isten, s még a haragja is könyörületté tud változni.[5]
E teológiai gondolkodás jegyében, amellyel a mindenkori jelent és a történelmet is értelmezték, a kora újkori járványhelyzetek és egyéb katasztrófák idején gyakran hívtak rendkívüli bűnbánatra és böjtre. Valamint a kora újkorban még elterjedt, krízishelyzetben is alkalmazandó református gyónási szokások is a közös penitenciatartás gyakorlását várták el a hívektől.
A nagydobronyi felhívásból kiderül, hogy a 2020-as rendkívüli helyzet teremti meg a bűnbánat szükségességét. Ez megkülönböztethetőnek látszik a húsvét előtti református bűnbánati alkalmaktól, hiszen a harangozás jóval a húsvéti időszak előtt kezdődött és azóta is tart.
A nagydobronyi rendkívüli harangozási rend és a felhívás szövege tehát azt az istenképet hívhatja elő a prédikációk és liturgikus textusok sok évszázados hálójából, mely szerint az Úr ítélete a jelenlegi járványt is fenyítékként adta a hívekre vagy épp hitetlenekre. Ám a bűnök megvallását, a böjtöt, a megtérést Isten megbocsátása követheti, s a mostani járványt is így állíthatja meg. Bár ez a konkrét indoklás a március 17-i szövegből hiányzik, Kolozsy András a következő napokban tartott, online közzétett áhítataiban részletesebben is kifejtette ezt a gondolatmenetet az 1Kir 17,1 alapján. (Emellett a rendkívüli harangozás imára hívó hagyományát is megmagyarázta, valamint a racionális óvintézkedések betartására is nyomatékosan felhívta a figyelmet.)[6]
A járvány oka
Azért is érdemes ebbe az irodalom-, művelődés- és egyháztörténeti kontextusba ágyazva értelmeznünk a nagydobronyi harangozásra felhívó rövid szöveget és a hivatkozott áhítatok részletezőbb magyarázatait, mert az utóbbi néhány hétben kibontakozó református (és más felekezetű) párbeszédben elsősorban azok a megközelítések kaptak nyilvánosságot, illetve a témában nyilatkozó egyházvezetők is gyakran azt hangsúlyozták, hogy a járvány nem Isten büntetéseként fogható fel. A megszólalók közül sokan legfeljebb az Úr által kiszabott próbának tartják, vagy még inkább: olyan jelenségnek, amely közvetlenül nem tőle származik (az emberiség környezetromboló hatásának következménye / természetes okai vannak / esetleg a gonosztól való stb.), ám Isten mindenképpen jóra tudja fordítani. (Ezeknek a megközelítéseknek alaposabb számbavételével egy későbbi írásban foglalkozunk.)
A nagydobronyi felhívást megfogalmazó gyülekezetvezetés szándékához tehát (a szövegben kifejtetlenül, az áhítatokban részletesebben magyarázva) a büntető, ám – bűnbánat és megtérés esetén – mindenképpen irgalmazó Isten képe látszik a legközelebb állni. A napi háromszori harangozásra szólító intézkedés tehát arra utal, hogy úgy remélik: alázatos magatartással és megújult hittel, megbánt bűnökkel minden hívő hozzájárulhat valamiképpen az ínséges idők elmúlásához.
Az imára és bűnbánatra hívó háromszori harangozással Nagydobronyban konkrét cselekvésmintát is felkínáltak a gyülekezeti tagok számára. Elemzőként úgy tűnik számunkra, hogy az egyházközségi elöljáróság állást foglalt, irányt mutatott, illetve erősítette a nagydobronyiak identitását: felekezeti, nemzetiségi és települési szinten is.
A nagydobronyi református templom archív felvételen
Forrás: https://www.facebook.com/refnagydobrony/photos/a.162864663753750/163193133720903/?type=1&theater
[1] Molnár Ambrus, Egyház és vallásos élet, „diktálás”, „éneklők” Nagydobronyban = Népi vallásosság a Kárpát-medencében, 5, Konferencia Pápán, 1999. június 22–24., szerk. S. Laczkovits Emőke, Mészáros Veronika, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 2001, 217–236, itt 217–218. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VESZ_Nepivall_5_1/?pg=0&layout=s
További gyülekezettörténeti adatok és bibliográfia: Fodor Gusztáv, Református múltunk kezesség, I, Adattár kárpátaljai református gyülekezettörténeti kutatásokhoz, 1523–2016, Tiszaszentimre, Narancsik Imre Kutatói Műhely, 2016, 77–84.
Gyülekezettörténet az egyházközség honlapján:
http://refua.tirek.hu/lap/nagydobrony/cikk/mutat/gyulekezettortenete/
[2] https://www.facebook.com/refnagydobrony/posts/3917591614947684
[3] http://refua.tirek.hu/hir/mutat/51480/
[4] https://www.facebook.com/refnagydobrony/posts/3917591614947684
[5] Őze Sándor, „Bűneiért bünteti Isten a magyar népet”: Egy bibliai párhuzam vizsgálata a XVI. századi nyomtatott egyházi irodalom alapján, Bp., Magyar Nemzeti Múzeum, 1991; Paul Ricoeur és André Lacocque, Bibliai gondolkodás, ford. Enyedi Jenő, Bp., Európa, 2003, 318–320, 370–372.
[6] https://www.facebook.com/refnagydobrony/videos/2785763354824643/?hc_ref=ARSCv7psRRxwDx_zCXUzvwsqv9omIj94Y4ocApZ0DfUtjO3xQ5p_E6M6P_9AVYsUEGQ&fref=nf&__xts__[0]=68.ARCbZZIixB-LPlFqDuOuuP4eWXVnb9nfwPqGsNUYVdP0weTggihuvxq_Yk0my4pXJps42qRbyjs2YHKrdDWPiy_F41-fNRn6Msxg38m2HrXcSvN1WI_bfrm6XlsIdXLv-63F28pGGqFjxOB3DWq05BZkqnVBqqX6gHZJQYr-mL8aOLL8P2TGDcVpNFQvOgetGgZCgGTzDNjIyVAUwzaJcD62u_uyvkmysWyeLV8TXwy35S_YqUJFmQKM30-fhB1p2roqnbkWwcI45lcapuATXYFOgypFlV1wBUI8Jl3Gs3qxHPCDGNjD2V6NToeSxOPWlDHjiefifLMkMqLETNCQrg&__tn__=kC-R
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.