TUDATOSULÁS
A legtöbb református gyülekezet 2020. húsvét vasárnapi, online istentiszteletének végén, kivételesen, nem hangzott el egy számadat. Az, hogy – legalábbis virtuálisan – hányan voltak együtt az úrvacsora közösségében. Pedig jó lett volna ezt legalább utólag megtudni, akár a visszajelzések alapján. (Jelentem: öt tagú családunk mindhárom konfirmált tagja részese volt e különleges alkalomnak.)[1]
A kép forrása: Szivárvány: A Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség lapja, 2020/4, 1.
http://www.refnagyerdo.hu/tartalom/szivarvany/kulonleges_urvacsora_1_2.pdf
Egyfelől azért lenne fontos ez az információ, mert segíthetné a közösségvállalást, azt, hogy a gyülekezeti tagok a karantén ellenére is számon tarthassák egymást. Másfelől pedig azért, mert többekről tudunk, akik ugyan követték a liturgiát, ám nem kívántak élni az otthoni úrvacsora lehetőségével. Vagy egyszerűen a helyzet szokatlansága miatt, vagy azért, mert nem értettek egyet a szentség vételének e módjával.
Mivel a különböző felfogások okoznak némi feszültséget a református egyházon belül, illetve a bizonytalan helyzet miatt szükség van fogódzókra, valamint jó felkészülni az esetleges későbbi, hasonló szituációkra: már most érdemes alaposabban foglalkozni mindezzel. Mind teológusként, mind laikusként, mint magam is, aki viszont a (bibliai és hitvallási) szövegek értelmezési hagyományában, egyháztörténeti összefüggésben szeretem elhelyezni az efféle kérdéseket.
A karanténhúsvét táján ugyanis érzékelhetően gyarapodott az olyan hívek száma (nem csak a református egyházban), akik tudatosabban kezdtek gondolkodni az úrvacsoráról, mint eddig. A korábbi érdeklődés hiánya természetes, hiszen az emberek legnagyobb része sem manapság, sem a keresztyénség egész történetében nem a szentségről szóló dogmák alapján választott felekezetet. A legtöbben beleszületünk valamely egyházba, vagy később, valaki hatására kapcsolódunk egy közösséghez, amelyen keresztül aztán megismerjük és elfogadjuk az adott felekezet liturgiai hagyományát, úrvacsorázási szokását (és kevéssé a teológiáját). Időnként mély hittel átélve, időnként megszokásból véve a szent jegyeket.
Pedig, jól tudjuk, a keresztyénség történetének jelentős részében éppen az úrvacsora tana volt az egyik leginkább megosztó kérdés, legalábbis dogmatikai szempontból. Sokakat elítéltek, ha nem az adott egyház hivatalos – de időnként némileg változó – álláspontját vallották. A hívek legnagyobb része azonban nemhogy nem értette igazán a teológiai magyarázatokat, hanem valójában alig-alig foglalkozott efféle kérdésekkel.
A következőkben a református úrvacsora járványhelyzetben felmerült problémájával foglalkozom, három részletben. Jelen írásban röviden összefoglalom a dogmatikai szempontokat. A másodikban az online sakramentális alkalomra vonatkozó református álláspontok (kifejtett vagy rejtett) érvelésére fókuszálok. A harmadikban pedig, kontrollként, más protestáns felekezetek képviselőinek (református szempontból releváns) argumentációját vizsgálom. Vagyis nem az egyes teológiai álláspontokat mérlegelem, hanem a jelenlegi karanténúrvacsorára reflektáló megszólalások retorikáját elemzem.
FELEKEZETENKÉNT ELTÉRŐ ÚRVACSORA-ÉRTELMEZÉSEK
A katolikus Eucharisztia-tan
Az Eucharisztia katolikus értelmezése szerint, némileg leegyszerűsítve, a kenyér és bor átlényegülése Krisztus testévé, s ekképpen az Úr valóságos jelenléte, kizárólag a misén történhet meg: amikor a felszentelt pap kimondja az átváltoztatás kifejezéseit. Ezért például a „lelki áldozás” tanának elfogadása évszázadok óta megfelelő teológiai megoldást kínált az olyan extrém helyzetekre, amikor valaki ugyan vágyódik a szentségre, ám személyes okok (válás, még meg nem gyónt halálos bűn stb.) vagy éppen a külső körülmények (az utóbbi évtizedek növekvő paphiánya, a mai helyzethez hasonló krízis stb.) nem teszik lehetővé a valóságos áldozást. Valamiféle „távolsági szentáldozás” tehát a katolicizmusban teljesen kizárt teológiailag. A hívek konyhaasztalára helyezett kenyér és bor nem változtatható át a képernyőn keresztül, nem papi személy pedig nem is próbálkozhat ilyennel.[2]
Az evangélikus úrvacsora-felfogás
A katolikushoz több tekintetben hasonló, mint különböző evangélikus úrvacsora-tanra alapozva is nehéz lenne „online-reálprezenciát” feltételezni. Hiszen Luther nyomán azt vallják, hogy Jézus mondatát szó szerint kell értelmezni: „ez az én testem […] ez az én vérem” (Mt 26,26-28). Vagyis az Úr – ígérete szerint – valósággal jelen van az úrvacsorában, magával a Fiúval lehet egyesülni a szentség átélése alkalmával. Ám e misztérium csak a gyülekezet tényleges közösségében valósulhat meg, kizárólag az erre rendelt, szolgálattévő lelkész vezetésével, aki kimondja Krisztus szavait.[3]
Noha a világ evangélikus és református egyházai mintegy fél évszázada (a magyarországiak pedig már közel 200 éve) megegyeztek arról, hogy úrvacsorai közösségben lesznek egymással, legalábbis testvéri szempontból, a szentség teológiai értelmezésében viszont nagyobb különbségek is vannak.[4]
A református úrvacsora teológiája
Kálvin és a svájci reformátorok nyomán kialakult református sákramentumfelfogás szerint a szent jegyekben nincs jelen Jézus valóságosan, hanem a gyülekezet tagjai az úrvacsorai közösségben a Szentlélek által, titokzatos módon, lélekben egyesülhetnek a feltámadott, mennybéli Krisztussal.[5] A református irányzat azonban önmagában is sokszínű volt, már a 16. század óta, hiszen még a kálvini nyomon járók között is több teológus – például a debreceni Melius Juhász Péter – egy kissé másképpen értelmezte a Szentlélek által történő egyesülést Krisztussal, mint a genfi mester. Zwingli nyomán pedig kialakult az a markáns felfogás, amely inkább csak emlékező alkalomnak tartotta az úrvacsorát.
Ám akár a Szentlélek általi titokzatos egyesülésként, akár emlékalkalomként éli át valaki a gyakorlatban az úrvacsorát, mivel a református felfogás szerint valóságos jelenlétről nincsen szó, elvileg mind a Kálvin-, mind a Zwingli-féle hagyományt követő nézőpontból kiindulva levezethetőnek tűnik az online úrvacsorai közösségben részesülés lehetősége.
Viszont annak következtében, hogy több református teológus, ha nem is a szent jegyekben, de az úrvacsoravétel aktusában mégiscsak reális jézusi jelenlétet lát, e dogmatikai felfogásból kiinduló érvelés szerintem akár a távúrvacsora elvetéséig is eljuthatna.
A református egyházon belül kibontakozó karanténúrvacsora-vita legtöbb résztvevője azonban nem a jelenlét teológiai kérdéséből vezeti le gondolatmenetét. Sokkal inkább a (kissé vitatható szentírási legitimitással alátámasztott) szabályokkal, formával és kerettel, pontosabban: ezek megfelelő / nem megfelelő érvényesülésével foglalkoznak. A következő részben ezekről lesz szó.
Jegyzetek
[1] Az írás korábbi, rövid változata: Karanténúrvacsora (virtuális) közösségben, Szivárvány: A Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség lapja, 2020/4, 2–3. http://www.refnagyerdo.hu/tartalom/szivarvany/kulonleges_urvacsora_1_2.pdf
[2] A legutóbbi összefoglalások közül ld. pl. Németh Norbert, Az Eucharisztia mint szent emlékezés (az utolsó vacsorára) és az Eucharisztia: Krisztus keresztáldozatának jelenvalóvá tétele a szentmisében, előadásként elhangzott az Eucharisztikus tudományos konferencián, 2018. november 29-én, elérhető: http://tar.eucharisztikuskongresszus.com/Eucharisztikus_tudomanyos_konferencia_2018/Eloadasok_szoveg/Nemeth.pdf
[3] Lásd legújabban összefoglalóan: Szebik Imre, Az úrvacsoráról szóló teológiai felfogás és az úrvacsora gyakorlata az evangélikus egyházban, Theologiai Szemle, 2019/4, 245–247; Hafenscher Károly, Az úrvacsora teológiai és gyakorlati kérdései, Lelkipásztor, 2019/8–9, 323–326.
[4] Leuenbergi Konkordia – 2013 – 40. évforduló (a cikkek közzétéve: 2013 márciusában) https://www.evangelikus.hu/leuenbergi-konkordia-2013
[5] Újabban ld. pl. összefoglalóan: Fekete Károly, Az úrvacsora értéke és jelentősége a református teológiában, Theologiai Szemle, 2019/4, 239–245. A tanulmány korábbi változata előadásként elhangzott az Eucharisztikus tudományos konferencián, 2018. november 28-án, elérhető: http://tar.eucharisztikuskongresszus.com/Eucharisztikus_tudomanyos_konferencia_2018/Eloadasok_szoveg/Fekete.pdf
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.